Szent Miklós földjén

"HISZEM, HA LÁTOM -  LÁTOM,HA HISZEM"
-"ÉN AZ VAGYOK, AKINEK LÁTSZ."

Ha kérdezed kicsitől, vagy nagytól, hogy honnét jön a Mikulás? Akkor szinte mindenki azonnal mondja, hogy a Lappföldről! Néha az északi sarkról! Hiszen a média mindent elkövet, hogy ne derüljön ki Mikulás ügyben az igazság! Ennek járt utána egy házaspár és filmre vették az útazásukat!
Ha valaki Szent Miklósról tudni szeretné az igazságot, akkor ez a film kötelező!

1988 óta tartó folyamatos tudományos kutatás, majd csatlakozva az "INTERNATIONAL SANTA CLUAS PEACE COUNCIL", azaz a "Nemzetközi Szent Miklós Béke Viláűgtanács"-hoz, aki kezeli és védi Szent Miklós történelmi örökségét , sikerült ,megismerni Szent Miklós igaz történetét. Ő egy valós történelmi személyiség volt. Törökországban, a Földközi tenger partján, Antályától északra, a tengerparton található Patara városában született és  27 évesen szentelték pappá.

Elhatározta, hogy megjárja a "Szent földet", ahol Jézus és Apostolai éltek. Megjárva a szent helyeket, haza útban úgy döntött, hogy ahol templom van, oda betér és hitét megköszöni Istennek. Myra városában püspök válság volt, amikor a legidősebb pap javaslatát elfogadva, miszerint, az legyen a püspök, aki először felszentelt papként betér a városba! Kis idő múlva hírnökök futottak a templomba, hogy "most érkezett a kikötőbe egy pap". Küldöttség ment a városkapúhoz és letérdelve "Püspök Uramnak " szólították. Ugyan Miklós pap egy imára tért volna be, de látva a fogadtatást és megszólítást, meg áldotta a fogadó papokat, majd közölte, "bizonyára az Istentől eredő hitetek szólitott engem Püspöknek, akkor az is vagyok! Majd megáldotta a fogadó "bizottságot", és bevonulva a Templomba, a többi paptársát is püspökként megáldotta. 52 évig volt a város püspöke. Szinte teljes vagyonát a városra és a rászorulókra áldozta. 
Sok legenda született személyéről, de volt több olyan is, amely próbálta elhitelteleníteni.
Részt vett a Neceai zsinaton 325-ben, ahol a szentháromságról kellett volna dönteni, heves vita után Arianus nevű papot Szűzanya és Jézus káromlását követően úgy arcul vágta, amiért azonnal börtönbe zárták. De a itélkezőknek álmában megjelent az Úr egy püspök bottal, majd a Szűzanya karján a püspöki palásttal és kérték, azonnal engedjék ki Szent Miklóst a börtönből. Ugyan az ajtót kinyitották, de azt mondta, hogy neki ott sok munkája lesz és naponta visszajárt a börtönbe tanítani. Már nem foglalta el többé a püspöki széket. Hosszú, békés öregkort ért meg. A legenda szerint lelkét (342 december 6-án) angyalok vitték végső nyughelyére, ahol egy tiszta forrás ered.



Ez a tiszta forrás az idők folyamán átalakult egy szeretet forrássá,amely a patakokon, folyókon, tengereken átáradó szeretete válassza ki, azokat a személyeket, akik őt hitelesen tudják megjeleníteni és átadni azt a Szent Miklósi szeretetet amit Ő annak idején adott a gyerekeknek, az embereknek. Legenda szerint a 342 december 06-án történt halálát követően mérhetetlen gyász ült a városra. Szent Miklós fentről látva ezt, álmában megjelent a legidősebb papnak és azt mondta. Következő évben a névnapomon vedd fel a ruhám, püspök süvegem, fogd a püspökbotom és menj az emberek közé, mond el nekik, hogy szeretem őket,és ettől kezdve minden évben a templom elötti téren ünneplünk és találkozhattnak velem. Év közben pedig imádkozzanak felém és én közben járok az Úrnál az érdekükben. Ez így is lett. Nincs írás, hogy az ünnep valaha is kimaradt.

Közben a Szent Miklósi szeretet egy embert olyan szinten megérintett, hogy a Szent Miklós földjén működő " Szent Miklós Béke Világtanács" megválasztotta a Béketanács Világ Mikulásának, aki a Szent Miklós ígéretéhez híven képviselheti Őt a szent helyeken. Az emberek Szent Miklósként fogadják, tisztelik és kérnek tőle egy jó szót, ölelést, vagy áldást.  


Ennek szellemében érkezett a Templom melletti étteremből egy Apuka azzal a kéréssel, hogy a Mikulás, a kisgyermeke névadó ünnepségén áldja meg a családját, valamint a kisgyermekeit. 

A kölcsönös tisztelet és bizalom jegyében, még az Anyuka pár nap múlva születendő kisbabára is kértek áldást, amelyet maga a kicsi is egy jókora rúgással köszönt meg!